(no subject)
Van egy ismerősöm, aki szokott fényképezgetni. Már nem egy pályázatot megnyert, van hozzá érzéke. Megmutatok pár képet: 
You are viewing ![[info]](http://l-stat.livejournal.com/img/userinfo.gif?v=91.6){kind=small}
minamihaa's journal
You are viewing minamihaa's journal
| S | M | T | W | T | F | S |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
| 28 | 29 | 30 | 31 |
pleased
Annának egy szál százalékkal kevesebb. calm
nostalgic Már kevesebb mint egy hét van hátra a nyárból... rettenet gyorsan eltelt, ahogy a többi is. Bár ez még az előzőeknél is hamarabb eltelt. De ez mindennel így van, amiben az ember jól érzi magát, mindig gyorsan végetér. De legalább jó volt. És ez a lényeg. Asszem.
Pont azon gondolkoztam egyik nap, hogy mennyire felosztható az életünk. Mármint mennyire szakaszokra lehet osztani, és azokat is még kisebb szakaszokra... mappákba szedni. Hogy életünk ezen és azon időszakán mi volt ránk jellemző, mind mind után kutathatunk azokban a mappákban. Szinte látom magam előtt, ahogy visszagondolok a múltra, és ahogy lapozok a mappák között.
Ahogy keresgélek, megakad a szemem az elmult évi tömbbön. Szétszedem, és azt látom, hogy az elmult évem ... hosszú volt és eseménygazdag, de egyben rettenetesen fájdalmas, és boldog is.
2007 júniusában óriási fordulatot vett az életem, a sorsom, a végzetem, vagy nevezhetjük aminek akarjuk... ( egyben azonban biztos vagyok: életünk előre megírt véletlenek sorozata)
A suli utolsó előtti napján, egyetlen egy spontán, és hirtelen döntésen múlt az elkövetkezendő életem meghatározó része. Ha akkor aznap, nem mondjuk azt Vikivel,mielőtt bezárulna előttünk a hév ajtaja, hogy "-Leszálljunk? - Höh, szálljunk- egy vállvonással, mintha csak azt kérdezte volna kérek e egy csésze teát. És aztán ahogy az éjszaka közepén bevonultunk a gagyi világítós madzagra fűzött gyolyókkal, és a yoyómmal arra a bizonyos helyre (aminek a nevét nem szeretném feltüntetni- de egy szabadtéri helyről van szó), ahol senki nem volt rajtunk kívül - amíg kb 5-10 perc mulva meg nem jelent a bejáratnál a két személy, aki akkor halálos idegeneknek tűntek, mára már beköltöztek az életembe. Emlékszem az elős percre, amikor megláttam őket, és ahogy elszűrődött felénk a beszélgetésük zaja. Ahogy a fiú hátára vetett kb két méteres bottal (vmi japán harci eszköz), lazán lépdelt, majd szórakozottan ránk köszönt, hogy "szép jó estét" majd tovább haladt a lánnyal. Megfagyva meredtünk utánuk, mint két macska, mikor egy ismeretlen bogár császkál el előttük, majd utánaugranak - ahogy elsétáltak előttünk, utanuk szólt Viki, hogy nem e tarthatnánk velük. Soha nem felejtem el, ahogy hátranézett, és könnyeden odavetette nekünk hogy "Akár" . XD :')
Eltelt a június, és a július, amikor találkozgattunk velük, majd az augusztus, amikor nyaralni ment Robi - mert ez a fiú maga Robi. Ekkor minden egyes nap hiányoltam, minden nap eszembe jutott....majd jött a szeptember, ekkor újra találkozgattunk, majd
október.., amikor először sírtam miatta, amikor először tapasztaltam meg, milyen...szerelmesnek lenni(?) Majd amikor "összejöttünk" és kb egy hét után szakítottunk... xD Örök tanulság, amin akkor keresztül mentem... ezután összevezstünk, majd jött a
november..., amikor kibékültünk, és az a felejthetetlen "házibuli", ami mindenidők legszarabb házibulija volt, de nekem egyben az egyik legszebb - és akármilyen hihetetlenül hangzik,azért, mert akkor csókolóztunk először xD Aztán... megint egy szörnyű időszak,amikor csalódtam benne, és már akkor figyelmeztettek... (...). CSilla születésnapja, ami katasztrófálisan sült el... ezután asszem két hétig nem beszéltünk, direkt kerültem, majd jött a
december..., amikor Szandy révén megismertem Ricsit, és összejöttem vele....és abban a pillanatban újra megjelent Robi, és szétrombolt mindent.... nem hagyta hogy elfelejsem, akarva, akaratlanul.... Nem sokkal később szakítottam Ricsivel. Következett a
január... amikor megérkezett Alice, az orosz csaj Robiékhoz. Egy hónapig ott volt, azt hittem ennél rosszabb már kevésbé lehet. Lett.
Februárban ismét összejöttünk Robival, majd áprilisban szakítottunk. Megjelent a sok új ismerős, akiket sikerült megismernem. És jött a
június... És már itt vagyunk. Hónap végén Robiéknál nyaraltam Miskolcon egy hétig, július elejéig. Július közepén és végén egy újabb társaság töltötte ki az időszakomat. Majd
augusztus...elején dolgoztunk Annával, utána nem sokkal pedig újra Miskolcon edzőtáborban. És már vége is. Ennyi volt. Vége a nyárnak.
Bár most is legszívesebben szétrombolnék mindent, annyira mérges vagyok és csalódott magamban, de hiszem, hogy egyszer lesz jobb is, mert ennek nem lehet így vége.
I remember a song
From long ago
Some of the pieces
They remind me of you
How could I know
You were to leave me
I thought that I was that melody
Oh so wrong
I'm but a whisper tonight
And if this is goodbye
I will leave
But I'll love you
Until the end
szépen végig mentünk a 21 kártyán, és olyanszépen és összefüggően kijöttek a kártyák, Lexi multja, jelene és jövője, hohy ilyet még nem pipáltam. Kérem, egy gyönyörű kártyajóslás ment végbe akkor.
Otthon magamnak is jósoltam, és nagyon szépen ismét kijött minden. Tsómnak is akartam,de helyette annyira koncentráltam Robira (közben róla bezséltünk) hogy az ő kártyáit raktam ki...
Csütörtökön ugyebár nemmentünk suliba. Este még voltam edzésen. Edzés után felmentünk páran köztük egyik barátnőm is aki elkezdett járni velünk edzésre,- sörözni meg dunálni. A csaj ott aludt Robinál,ebből kirobbant egy kisebb balhé, de ezt inkább nem részletezem.... Ez teljes idegbajba kergetett, este alig tudtam aludni, ugy mentem haza,hogy szét tudtam volna verni mindent,és majdnem elbőtem magam. Másnap ugyanez. Ez a balhé kiatrott vasárnapig.
Pénteken bizonytvány osztás volt. Nem is lett olyan rossz, mint amilyenre számítottam. 4egész lettem.
Szombaton este elakartunk Csillával menni Zp-be, de elkezdett zuhogni az esső, szóval helyette elmentünk páran biliárdozni. Mivel lekéstem az esti villamost, kénytelen voltam ottaludni Csillánál. De jó volt, este sokáig mér beszélgettünk. Reggel dél körül hazamnetem.
Vasárnap még d.u. átmentem Robiékhoz, aznapnagyon kivoltam, ismét egy visszaesés, ezek nagyon nehéz napok. Ugy volt hogy este lemegyünk 4en a Rómaipartra sétálni meg hasonlók, de még előte átugrottunk Robival az edzőnkhöz. Nagyon tetszik a lakásuk- egyszobás, de rettenet jól be van rendezve. Tiszta keleties, egzotikus, ittunk vmi japán teát, és bezsélgettünk. Jó fej az edző :)
Hazamentünk, és Lizáék végül em jöttek velünk. Így csak ketten mentünk Robival....
Nem, nem volt semmi. És ismét nem otthon töltöttem az éjszakát, ott aludtam Robinál.
Hétfőn 11ig aludtam, tornáztam, majd 5kor taliztam tesómmal, és elmentük vásárolni. Este fél10kor értünk haza :S Mégutána átmentem Robihoz kölcsönadni neki a számológépem, én meg tőle kaptam kölcsön két 2kilós sulyzót. Muszáj, mert nincs karizmom.... XD ELkísért haza, olyan félelmetes volt, a házunk kapujában kiégett a lámpa- -félig- vibrált össze- vissza, mint a horror filmekben....
Kedden anyuval elmentünk megcsináltatni a bankszámlámat, majd taliztam két barátnőmmel, Margit-szigeten bóklásztunk. Még hazamentem, Robi meg Attila értem jöttek, és együtt indultunk az edzésre. most a Blaha közelében lévő központban vannak az edzések a nyár folyamán. Most voltam ott először. Elsőzör nagyon féllelmetes volt, mindneki oylan erős meg minden, én meg -jóllehet sokat fejlődtem az elmult 2hónapban- mégis hozzájuk képest gyönge őzike vagyok.-___-" Összesen voltam a haramdik lány a 20főből. Ez sokkal keményebb edzés volt, mint amilyne szokott lenni, más az edző, és megnyugvással tölt el, ha látam a csapattársaimat, meg az eredeti edzőmet. De egyébként mindneki nagyon aranyos. Utána még felmentünk Robiékhoz sörözni, majd hazamentem oylan éjfél körül.
Szerdán későn sikerült felkelnem. Rohadt szúnyogok bezsabadultak a szobámba, és alig tudtam este aludni. +kor lett volna egy szórólap osztogatós munkánk Csillával, de áthalasztottuk jövőhétre. Majd találkoztam Szandyval, sokat beszélgettünk. Hazamentem 8körül, este taliztam Attilával, és kimentünk a Duna partra futni. Büszke avyok magamra bassza meg, egy huzamban lefutottunk megállás nélkül kbegy kilómétert vagy többet, elég hozzú táv volt. Hazafelé sokat bezsélgettünk, majd olyan 11körül hazaverődtem.
Ma. Csütrötök van. Ma lesz a japán vizsga eredményhirdtése. És emiatt nem tudok edzésre menni :(
